Miért jó döntés a vízlágyítás?
A vízlágyítás egyetlen tudatos jó elhatározás, aminek nyomán számos terhet letehet a válláról. Hogy melyek ezek a sószsákok? Nos, nem kell messzire mennie ahhoz, hogy bizonyítékot találjon a kemény víz okozta problémák jelenlétére. Ha vízkövesedett már el a kávéfőzője, ha a csempéjére érdekes rajzolatokat “festett” a kicsapódó vízkő, akkor tudja: semmi sem menekülhet meg a vízben található sóktól.
A helyzet az, hogy Magyarország extra mértékben híres arról, hogy a vizei kemények. Ez egyébként nem rossz hír, lévén így megannyi értékes anyaggal büszkélkednek a szomjoltó cseppek, viszont azért nem kevés negatív következménnyel is jár, ha a kemény víz az úr a háznál. Hő hatására a vízkő nemes egyszerűséggel lerakódik. És hogy hova? Ahova csak tudd. A kávéfőző fűtőszálába, a bojler melegítő részébe, de még simán a csempére is kiütközik, mintegy eltorzítva a látványt.
Ha csupán esztétikai problémáról lenne szó, akkor azért nem kellene túl sokat lamentálni ezen a kérdéskörön, ám az elrondított csempe nagyjából huszadrangú gond ezen a területen. A vízkő ugyanis egy az egyben tönkreteheti az elektronikai készülékeket, melyek vízzel és hővel egyaránt dolgoznak. A meghibásodás nem egyszer javíthatatlan kárba fordul, így kerülhetnek kukába néhány esztendős kávéfőzők vagy éppen vízforralók.
A vízlágyítás többszörösen megtérülő befektetés!
És hogy mi a megoldás? Egyszerűbben rendezhető a helyzet, mint gondolná, ugyanis vízlágyító beszereltetésével végérvényesen pontot tehet az ügy végére. Ha a víz lágy, akkor nincsenek olyan anyagok, amik hő hatására ki tudnának csapódni, tehát búcsút inthet a vízkőnek, és ezzel együtt a gépeit érintő megbetegedéseknek, a foltos csempékről már nem is szólva.
Ugyanakkor fontos tudni, hogy pl. a gyantával működő vízlágyítók a Kálciumot és a Magnéziumot Nátriumra cserélik. Így egyrészt kivonják a vízből ezeket az ásványi anyagokat, másrészt Nátriummal helyettesítik. Érdemes átgondolni, hogy ez jó-e a szervezetünknek, vagy az iváshoz más alternatívában gondolkodjunk.