Vízkezelés, drasztikusan?
Az elmúlt években a vízkezelés témája rengeteget változott. Onnan, hogy az emberek többsége kötötte az ebet a karóhoz: „márpedig a csapvíz ivóvíz, tehát jó”, eljutottunk odáig, hogy a drasztikus, minden alkotóelemet kivonó víztisztítási módszerek divatját éljük. Egyik szélsőség sem vezet reális látásmódhoz. Muszáj meghúznia a vonalat akkor, ha valóban eredményesen szeretné otthonában tisztává varázsolni vezetékes vizét. Mi a baj a drasztikus megoldásokkal? A szó már önmagában megválaszolja a kérdést, az, hogy túlságosan szélsőséges.
A végletek sohasem vezetnek jóra, és ez ezen a területen is igaz. Az ivóvíz abban a formában, ahogy a csapból kiömlik valóban nem a legjobb, fogyasztásra szánt alternatíva. Ezt kár is lenne tagadni. Ám az az elképzelés, miszerint a vízkezelés egyetlen, valóban eredményes verziója, ha minden egyes anyagot eltávolít a víz szerkezetéből, kissé túlzó, és nem helytálló megállapítás.
A desztillált víz minőségű folyadék nem alkalmas a hosszú távú fogyasztásra, hiszen pontosan azok a molekulák hiányoznak belőle, melyek hasznosak testünknek, szervezetünknek. Nyilván a szennyeződések tökéletes, professzionális eltávolítása során nincs apelláta. A kórokozóknak menniük kell.
Ám a vízkezelés nem azt jelenti, hogy egy teljesen megszűrt, értékes összetevőktől mentes „folyadékot” hozunk létre. Bár sokan kardoskodnak amellett, hogy ez kiváló végeredménnyel jár, ám a valóságban az rögzíthető tényként, hogy a gépek jól reagálnak a teljesen szűrt vízre, de az emberi szervezet nem, miután biológiai folyamataihoz megfelelő anyagokat igényel, melyek egy részét avízfogyasztáson keresztül „gyűjti” be.