Mit kell tudni a fordított ozmózis víztisztítóról?

Sokan nem is gondolnák, de korunk egyik legmodernebb víztisztítási eljárást a NASA fejlesztette ki az 1960-as években, amit az úgy nevezett fordított ozmózis víztisztító tesz lehetővé. Ami a felhasználhatóságát illeti, rengeteg speciális területen alkalmazzák, például a világűrben a szennyvíz tisztítására, vagy a háborús övezetekben a szennyezett csapvíz szűrésére. Persze a háztartási készülékek azért nem ilyen profik.

Az elnevezése onnan ered, hogy ebben az esetben a víztisztítás az ozmózison alapszik, ami nem más, mint egy spontán fellépő folyamat, aminek során az oldószer két különböző koncentrációjú oldat között áramlik. A folyadék mindig az alacsonyabb koncentráció felől halad a magasabb koncentráció felé, ami azzal magyarázható, hogy a két eltérő tulajdonságú oldal nyomáskülönbséget eredményez.

A fordított ozmózis víztisztító készülékekben átjut az oldószer, az oldott anyag viszont nem. A rendszerben egy speciális membrán, vagyis egy vékony, apró szűrőként funkcionáló lemez választja ketté a csapvizet. Ennek eredményeképp egyrészt lesz a tiszta, szennyeződésektől mentes szűrt víz, másrészt pedig a “hulladék víz”, amiben viszont megtalálhatók a nem kívánatos összetevők. Értelemszerűen a membrán a tiszta, egészséges vizet engedi át a csapon.

A fordított ozmózis víztisztító egyetlen hátránya, hogy a szűrés alkalmával nem csak a felesleges anyagok távoznak a vízből, hanem azok az ásványi anyagok is, például kálcium, magnézium, amik nélkülözhetetlenek az emberi szervezet egészséges működéséhez. Mivel a “hulladék víz” akár többszöröse is lehet a tiszta víznek, így nem épp a leggazdaságosabb megoldást nyújtja. Ugyanakkor az a napi pár liter hulladék víz senkit nem ver földhöz és a kiszűrt ásványi anyagok pedig a legtöbb készülék esetében egy ásványi anyag patron segítségével visszapótlásra kerülnek.